Az alábbi beszéd hangzott el a Hoover Intézet 2022. január 31-én „Kína a téli olimpia előestéjén – Nehéz döntések a világ demokratikus országai számára” címmel tartott panel beszélgetésének megnyitásaként.

Kritikus év lesz az idei a világ történelmében. Néhány nap múlva kezdődik a téli olimpia Kínában, a világ legnagyobb hatalmú autoriter államában, amely az 1936-ban olimpiát rendező Németországhoz hasonlóan arra próbálja majd kihasználni az eseményt, hogy propagandagyőzelmet szerezzen a lakosságát szigorú kontroll alatt tartó rezsimje számára.

Olyan fontos döntések előtt állunk, amelyek meg fogják határozni, hogy a világ milyen irányba halad a jövőben. A német választások már lezajlottak, a francia választásokat pedig áprilisában tartják. Ugyanebben a hónapban Magyarország választói talán kiszavazhatnak a hatalomból egy autokrata vezetőt. Ezek az események – kiegészülve Putyin döntésével, miszerint megtámadja-e Ukrajnát vagy sem – hozzájárulnak majd ahhoz, hogy miként fog alakulni Európa sorsa.

Októberben a Kínai Kommunista Párt XX. kongresszusa arról fog dönteni, hogy Hszi Csin-ping harmadik ciklusra is megkapja-e a párt főtitkári tisztségét. Ezt követően novemberben az USA-ban döntő fontosságú félidős választást tartanak.  

A legfőbb globális politikai kihívás a klímaváltozás marad, azonban a mostani világ domináns geopolitikai jellemzőjének a két, egymással teljesen szemben álló kormányzási rendszer között eszkalálódó konfliktus számít. Hadd vázoljam fel leegyszerűsítve a köztük lévő különbséget.

Egy nyitott társadalomban az állam szerepe az, hogy megvédje az egyének szabadságát. Egy zárt társadalomban az egyének szerepe pedig az, hogy szolgálják az állam vezetőit.

A Nyílt Társadalom Alapítványok alapítójaként nyilvánvalóan a nyitott társadalmak mellett állok. A legfontosabb kérdés azonban most az, hogy melyik rendszer fog dominálni?

Mindkét rendszernek megvannak az erősségei és gyengeségei. A nyílt társadalmak felszabadítják az emberek kreatív és innovatív energiáit, a zárt társadalmak az egypártrendszerű állam kezében összpontosítják a hatalmat. Ezek számítanak az erősségeiknek. A gyengeségeik a helyi és regionális körülményeknek megfelelően specifikusabbak. Például az Európai Uniós és a tagállamai közötti kapcsolat még mindig alakulóban van. Az EU-nak meg kellene védenie a nem hivatalos kínai blokáddal szemben a Tajvant elismerő Litvániát, de meg fteszi-e ezt az unió? A nyitott társadalmak győzelmét nem lehet biztosra venni egy olyan világban, amelyben Ukrajnát és Tajvant katonai agresszió fenyegeti.

Biden elnök általánosságban megfelelő politikát folytat. Közölte Putyinnal, hogy Oroszország nagy árat fizet, ha megtámadja Ukrajnát, de az USA nem fog háborúba menni Ukrajna megvédéséért. Ha Putyin támad, akkor annak legsúlyosabb büntetése a nagyobb mértékű transzatlanti együttműködés lesz. Biden nem fog semmilyen egyoldalú engedményt tenni, de érdekelt egy békés megoldás megtalálásában. A helyzet alakulása Putyinon múlik.

Ugyanakkor Biden egyértelművé tette Hszi Csin-ping számára, hogy ha Kína megtámadja Tajvant, akkor nemcsak az USA-val, hanem egy szélesebb szövetséggel fog szembekerülni, amelyet az AUKUS (Ausztrália, Egyesült Királyság és az USA), valamint a QUAD (az USA, Japán, Ausztrália és India) alkot kiegészülve számos más – a közös fellépés mellett még nem teljesen elkötelezett potenciális –szövetségessel, mint például Dél-Koreával és a Fülöp-szigetekkel. A Tajvan megvédése mellett legelkötelezettebb országnak pedig Japán számít.

Másfelől Hszi Csin-ping kinyilvánította: eltökélt abban, hogy ha szükséges, erővel biztosítja Kína szuverenitását Tajvan felett. Hatalmas erőforrásokat szán a fegyverkezésre. Nemrégiben egy hiperszonikus irányítható rakéta bemutatásával lepte meg a világot.

Az USA-nak nincs semmilyen ehhez hasonlítható eszköze, és nem is szándékozik versenyezni e téren. Úgy vélem, ez a helyes politika, mivel Hszi Csin-ping hiperszonikus sikere nem változtatja meg a kölcsönösen biztosított megsemmisítés egyensúlyát, ami meg fogja akadályozni, hogy az ellenségek megtámadják egymást. A rakéta kifejlesztése csupán egy propagandagyőzelem. Mégis, valószínűbbé vált az USA és ellenségei közötti háború lehetősége, és ezt nem kellemes látni.

Nemrégiben feltettem magamnak a kérdést, miként alakulhatott ki a jelenlegi helyzet? Amikor az 1980-as években megkezdtem azt a tevékenységet, amit politikai filantrópizmusnak nevezek, Amerika fölénye nem volt kérdéses. Ma már nem ez a helyzet. Mi ennek az oka?

A válasz részben a technológiai fejlődésben keresendő, amelynek nagy része az 1980-as években még gyerekcipőben járó mesterséges intelligencián alapul.

A mesterséges intelligencia fejlődése, valamint a közösségi média és a technológiai platformok térnyerése egy időben történt. Ez igen profitábilis cégeket hozott létre, amelyek olyan hatalmasokká váltak, hogy senki nem tud versenyre kelni velük, azonban egymással versenyezhetnek. Ezek a vállalatok uralják a világgazdaságot. Multinacionálisak és a világ minden sarkába elérnek. Mindegyiket megnevezhetjük: Facebook, Google, Apple és Amazon. Hasonló konglomerátumok Kínában is vannak, azonban ezek neve kevésbé ismert Nyugaton.

Ennek a jelenségnek messzire ható politikai következményei vannak. Ez kiélezte a Kína és az USA közötti konfliktust, és azt egy teljesen új dimenzióba helyezte.

Kína a saját technológiai platformjaiból nemzeti bajnokokat csinált. Az USA tétovább e téren, mivel aggasztja, hogy ez milyen hatással jár az egyének szabadságára. Ezek az eltérő attitűdök új megvilágításba helyezték az USA és a Kína által képviselt kormányzati rendszer közötti konfliktust.

Elméletileg a mesterséges intelligencia erkölcsi és etikai szempontból semlegesnek tekinthető, azt jó és rossz dolgokra is lehet használni. A gyakorlatban azonban aszimmetrikus a hatása.

A mesterséges intelligencia különösen jó olyan kontrolálló eszközök létrehozásában, amelyek segítik az elnyomó rezsimeket, és veszélyeztetik a nyitott társadalmakat. Érdekes módon a koronavírus felerősítette az elnyomó rezsimek által élvezett előnyöket azzal, hogy legitimálta a személyes adatok használatát az állami kontroll céljára.   

Ezen előnyök mellett azt gondolhatnánk, hogy sikerre van ítélve Hszi Csin-ping, aki minden más korábbi vezetőhöz képest agresszívebb módon gyűjt személyes adatokat polgárai megfigyelésével. Ő biztosan így gondolja, és sokan hisznek neki. Szeretném megmagyarázni, miért nem ez a helyzet. Ehhez szükség van a Kínai Kommunista Párt (KKP) történetének bemutatására.

A KKP-t domináló első politikus Mao Ce-tung volt, aki elindította a Nagy Ugrást, ami több tízmillió ember halálát okozta. Ezt követte a kulturális forradalom, amely felszámolta Kína hagyományos kultúráját a kulturális és gazdasági elit megkínzásával, meggyilkolásával.

Ebből a zűrzavaros helyzetből egy új vezető, Teng Hsziao-ping emelkedett ki, aki felismerte, hogy Kína fájdalmasan elmaradt a kapitalista világtól. Mottója így szólt: „Rejtsd el az erődet, és várd ki az idődet!”. Külföldi befektetőket hívott az országba, ami egy elképesztő növekedési időszakhoz vezetett el, amely még azután is folytatódott, hogy Hszi Csin-ping 2013-ban hatalomra került.

Azóta Hszi Csin-ping minden tőle telhetőt megtett azért, hogy lerombolja Teng Hsziao-ping eredményeit. A Teng Hsziao-ping ideje alatt alapított magáncégeket a KKP ellenőrzése alá vonta, és ezzel tönkretette azok korábban megszokott fejlődési dinamikáhját. Ahelyett, hogy hagyta volna a magán vállalkozásokat kivirágozni, bevezette a saját „Kína Álmát”. Ez két szóban, a teljes ellenőrzésben foglalható össze, aminek katasztrofális következményei lettek.

Teng Hsziao-pinggel szemben Hszi Csin-ping a kommunizmus valódi hívének számít, Mao Ce-tung és Vlagyimir Iljics Lenin a példaképei. A KKP alapításának 100. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségre úgy öltözött fel, mint Mao, miközben a többi résztvevő öltönyt viselt.

A Teng Hsziao-ping által kialakított utódlási szabályok szerint Hszi Csin-ping hivatali mandátumának 2022-ben le kellene járnia. A Lenin által inspirált Hszi azonban erős ellenőrzést épített ki a katonaság, valamint az elnyomás és a megfigyelés többi intézménye felett. Gondosan kialakította azt a mechanizmust, amelynek célja, hogy őt Mao Ce-tung és Teng Hsziao-ping szintjére emelje, és élete végéig az ország vezetőjévé tegye. Ennek megvalósításához Hszinek újra kellett értelmeznie a KKP történelmét annak bemutatása érdekében, hogy az logikus módon fog elvezetni a legalább egy újabb ciklusra való kinevezéséhez.

Hszi Csin-pingnek sok ellensége van. Bár nyíltan senki nem szállhat vele szembe, mivel a hatalom összes szintjét ellenőrzi, a KKP-n belül harc készülődik, amely olyan éles, hogy az a párt különböző kiadványaiban is megjelenik. Hszit azok támadják, akiket Teng Hsziao-ping eszméje inspirál, és nagyobb szerepet adnának a magán vállalkozásoknak.

Hszi Csin-ping abban hisz, hogy egy olyan kormányzási rendszert vezet be, amely eleve felülmúlja a liberális demokráciát. A megfélemlítést használva vezeti azonban országát, és senki nem mer olyat mondani neki, amit nem akar hallani. Emiatt nehéz megingatni meggyőződését, még úgy is, hogy az általa képviselt eszme és a valóság közötti szakadék egyre nagyobb.

Kína gazdasági válsággal néz szembe, amelynek középpontjában az ingatlanpiac áll. A szektor a növekedés fő motorja volt, mióta Hszi Csin-ping 2013-ban hatalomra került.

Az ingatlanpiaci boom alapját jelentő modell fenntarthatatlan. A lakást vásárlóknak már az ingatlan építése előtt meg kell kezdeniük a lakás árának megfizetését, így a rendszer a hitelekre épül. Az önkormányzatok bevételeik zömét az egyre magasabb áron történő földterület-értékesítésből szerzik.

Végül az árak 2021 közepén meghaladták azt a szintet, amit az átlagemberek meg tudnak fizetni. Addigra az ingatlanpiaci boom egészségtelen méretűre nőtt. A szektor a gazdaság közel 30 százalékát fedte le, és egyre nagyobb mértékű hiteleket emésztett fel.

A fokozatosan gyorsuló növekedés után az ingatlanpiaci boom nagy robajjal kipukkadt. A lakóövezeti telkek ára 2021 júniusában több mint 30 százalékkal voltak magasabb az egy évvel azelőtti szinthez képest. A hatóságok próbálták lassítani a növekedés ütemét, és arra utasították a bankokat, hogy ne növeljék a lakóingatlanokra vonatkozó hitelállományt.

A rendelkezés a szándékolthoz képest ellentétes hatással járt. Megnehezítette a legnagyobb és leginkább eladósodott ingatlanfejlesztő, az Evergrande számára a vállalásai teljesítését. Azok az alvállalkozók, akiket nem fizettek ki, leállították a munkát. A lakást vásárló emberek pedig el kezdtek aggódni amiatt, hogy befizetéseik ellenére esetleg sosem kapják meg az otthonukat.

Amikor a fő értékesítési szezon elkezdődött szeptemberben, sokkal több eladó volt a piacon, mint vevő. Egy ideig a meghirdetett árakon alig történt tranzakció, ma már azonban mind a telek-, mind a lakásárak el kezdtek csökkenni. Ez Hszi Csin-ping ellen fordít majd sokakat azok közül, akik megtakarításaik nagy részét ingatlanba fektették.

Az Evergrande ma már csődgondnokság alatt áll, és más fejlesztők is hasonló sorssal néznek szembe. Az Evergrande hitelezői el kezdtek küzdeni azért, hogy javítsák pozícióikat a csődeljárásban. A bíróságok átvették az irányítást, és az első lépésük az alvállalkozók megvédése volt, akik mintegy 70 millió, vidékről beáramlott munkaerőt foglalkoztatnak.

Még nem tudni, hogy a hatóságok miként kezelik majd a válságot. Lehetséges, hogy túl sokáig halogatták ennek kezelését, mivel mostanra megingott az emberek bizalma. Hszi Csin-pingnek sok eszköz áll rendelkezésre, hogy visszaállítsa a bizalmat – a kérdés az, vajon megfelelően fogja-e ezeket használni. Úgy vélem, az idei év második negyedében majd kiderül, hogy sikerrel jár-e. A jelenlegi helyzet nem tűnik biztatónak Hszi számára.  

Az ingatlanpiaci kérdéshez szorosan kapcsolódva Kína súlyos demográfiai problémával is küzd. A születési ráta jóval alacsonyabb annál, mint amit a hivatalos adatok mutatnak. Szakértők számításai szerint a tényleges lakosságszám mintegy 130 millióval kevesebb az 1,4 milliárdos hivatalos adathoz képest. Ez nem köztudott, azonban ez súlyosbítja majd az ingatlanpiaci válságot, illetve munkaerőhiányt, fiskális megszorításokat és a gazdasági lassulást fog előidézni.

Hszi Csin-pingnek súlyos problémákkal kellett megküzdenie a vakcinák terén is. A kínai oltásokat a vuhani variáns ellen fejlesztették ki, a világ azonban más variánsokkal küzd, először a deltával, most pedig az omikronnal. Hszi Csin-ping ezt nem vallhatta be, miközben azt várja, hogy a harmadik ciklusra is kinevezzék. Bűnös titokként rejti ezt el a kínai nép elől. 

Hszi Csin-ping most annyit tud tenni, hogy „zéró Covid” politikát folytat. Ez azt jelenti, hogy szigorú lezárásokat vezetnek be a járványgócok kitörésének legapróbb jelére, azonban ez kedvezőtlenül hat a gazdasági tevékenységre. Ez egyben nagy nehézséget jelent az azonnal karanténba kerülő emberek számára is, és elégedetlenségüket nem lehet elhallgattatni.

Az omikron Hszi Csin-ping bukását is okozhatja. Jóval fertőzőbb, mint bármelyik korábbi variáns, bár jóval kevésbé veszélyes azok számára, akik megfelelően be vannak oltva. A kínaiakat azonban csak a vuhani variáns ellen oltották be, és Hszi Csin-ping ezzel kapcsolatos bűnös titka a téli olimpia alatt, vagy nem sokkal azután ki fog derülni.

Az omikron Kínába főként Tiencsin kikötővároson keresztül érkezett meg, ahonnan Peking a nagysebességű vasútvonal révén 30 perc alatt elérhető. Mostanra az omikron számos városban terjedt el szerte Kínában, és már nincs kontroll alatt.

Miután a téli olimpia Hszi Csin-ping presztízsprojektjének számít, a kormányzat mindent megtesz annak érdekében, hogy az sikeres legyen. A sportolókat hermetikusan elzárják a helyi lakosságtól, azonban nem lesz értelme folytatni a szigorú intézkedéseket az olimpia után. Az egész városokra vonatkozó lezárások valószínűleg nem válnak be az olyan fertőző variánssal szemben, mint az omikron. Ez nyilvánvalóvá vált Hongkongban, ahol az omikron terjedése egyre súlyosabbnak tűnik. A zéró Covid politika költsége napról napra nő, ahogy a város elszigetelődött a világ többi részétől, sőt még Kínától is. Hongkong példája bemutatja azt a széleskörű kihívást, amit az omikron jelent Hszi Csin-ping számára.

Hszi Csin-ping teljes kontrollt akart bevezetni, de nem sikerült neki. A KKP-n belüli erős ellenzék ismeretében, Hszi Csin-ping gondosan megkoreografált felemelése Mao Ce-tung és Teng Hsziao-ping szintjére, talán sosem következik be.

Remélni lehet, hogy Hszi Csin-pinget egy olyas valaki válthatja majd, aki kevésbé elnyomó otthon és békésebb külföldön. Ez felszámolná a legnagyobb fenyegetést, amellyel ma a nyílt társadalmak szembesülnek, amelyeknek mindent meg kellene tenniük annak érdekében, hogy Kínát a kívánt irányba történő lépésekre ösztönözzék.